Hu En

Depression Era project – Válságos idő

Csontváry Művészeti Udvarház - Bercsényi10 kiállítóterme, 1111 Budapest, Bercsényi utca 10.
2014. november 11. - 2014. november 30.
Megnyitó:2014. november 11. 18:30

A fotográfia a válságot sok és sokféle összetevőből összeálló kódrendszerként kezeli. A Válságos idő kiállítás kísérletet tesz arra, hogy felderítse azokat a módszereket, amelyek segítségével a kortárs fotográfia feltárja, megmutatja,  jelentéssel és értelemmel ruházza fel a válság összetevőit.  Távolabbi  célja az is, hogy a görögországi válság periódus fotográfiai archivumává váljon.

A kiállításon részt vevő művészek a kortárs görög fotóművészek azon új nemzedékéhez tartoznak, amely érzékenyen és dinamizmussal telve néz szembe a válsággal. A fotográfiai közeg, a vizuális nyelv, és az esztétikai megközelítések széleskörű használatát képviselik. Céljuk nem az, hogy olyan értelmezési sémákkal és fogalmakkal hatoljanak a  gazdasági és mentális válság  kulisszái mögé, amelyek segítségével az időszak recepciója kiterjeszthető és a gondolkodás, a tudatosság és az ellenállás terepévé alakítható át.

A Depression Era projekt olyan görög fotóművészek, videóművészek, kurátorok, építészek,  kutatók és dizájnerek kollektív vállalkozása, akik 2011 óta tesznek közzé képeket a görög gazdasági depresszióról a neten (www.depressionera.gr). Politikai nyomás nélkül, kizárólag önszerveződés útján, tagjai kezdeményezésére jött létre, nem kívülről oktrojált célokkal.

A projekt különlegességét egyrészt az általa javasolt kollektív kifejezésmód, együtt-létezés, együttes irányítás, és a kultúrák közötti szélesebb körű párbeszéd adja, valamint az a törekvés, hogy a fényképezőgép lencséje által a válság recepcióját és kritikai megközelítését adja.

A Depression Era fotóművészei arra ösztönöznek: a világot ne megérteni akarjuk, hanem összegyűjteni![1] A válság „összegyűjtése” kimeríthetetlen, határtalan, végtelen. Éppen ezért kapcsolható össze egy adattár megteremtésének kísérletével. Másrészt viszont a művészek, hűen az európai fotográfia, pl. August Sander  örökségéhez, kívülről-belülről figyelik és felfejtik a mindannyiunk által megélt átmeneteket.

A kiállítás a rendszerezés igényével öt téma köré szerveződik.

  • A narratív jelleget, a „volt egyszer…” értelmében a művészek itt képzőművészeti eszközként alkamazzák, hogy egy vagy több fényképen kihasználhassák a fényképezőgép narratív lehetőségeit. A kompozíció olyan szemléltető és dramatizáló elemeket tartalmaz, amelyek akár festészeti alkotásokra is utalhatnak. Ugyanakkor gyakran belopóznak a megrendezettség, sőt a teatralitás jellemzői  is, lévén, hogy a képkivágás és a felvételi szög egyes elemei tervezettnek és előre kimódoltnak tűnnek. (Ch. Voulgari, G. Domenikos, P. Kiamos, P. Fysakis)
  • A művészek egy másik csoportjánál olyan gyakorlatot figyelhetünk meg, amely az intimitásra vonatkozik, kapcsolatukra családjukkal, személyes terükkel a válság adta keretek között. Itt érdemes megjegyezni, hogy, miközben látszólag ezeknek a fényképeknek egyfajta amatőr hangulatuk van, az objektív lényegében pillanatképekre és ábrázolásokra  fókuszál, de úgy, ahogy azt egy amatőr sose tenné. E képekből intenzív problémaérzékenység és rejtett, érzelmes nosztalgia árad (Ch. Kapatos, V. Tatsis).
  • Hadrendbe állítva az eszköznek azt az inherens tulajdonságát, hogy képes a dolgokat az idő tengelyén rögzíteni, a fotográfusok itt hűen utalnak a – történelmi időben értelmezett – tegnappá váló ma valóságára. Itt  Zola híres mondása kerül fókuszba: „nem állíthatod, hogy valami létezett, amíg le nem fényképezted”. Ezeket a fotókat gyakran elborítja a melankólia, mely az uralkodó fekete és szürke színekben jut kifejezésre. Az álmodozásnak nem marad helye. A fényképek itt a valóság fuvallatát árasztják, akár a víz a süllyedő hajón. [2] (E. Canaj, D. Michalakis, G. Moutafis, S. Staveris)
  • A távolságtartásként értelmezett, “semlegesség” eleme, mely, a válság épített városi környezetével és Athén városával a háttérben, önmagában is jól megkülönböztethető csoportot képez. Ebben az esetben a művészek, minden dramatizálás nélkül, az esztétikai végeredményre és a formára koncentrálnak. Az objektív leírás háttérbe szorítja a fotós tekintetét, ezért a hangsúly a részleteken van, meg a monumentális méretűvé növekedő vonalakon. A képek ereje a kompozícióban és a kompozíció szabályaiban rejlik. A képeken látható város egy alvó, kábulatba zuhant hely benyomását kelti, egy kísértetvárosét, egy személytelen nem-helyét ahol találkozások nem lehetségesek. Az építmények úgy emelkednek ki környezetükből, hogy ugyanakkor annak szerves alkotórészét is képezik. (G. Salameh, M.Tsagkarakis, Y. Hadjiaslanis)
  • A kép, mint műalkotás, a maga költői dimenziójában lehetővé teszi a valóság meghaladását időben és térben. Itt a művészek jelentéssel ruháznak fel mindennapi életünkből valami olyat, amire nem figyelünk fel, vagy valamit, ami jelentéktelen (dolgok, állatok, pillanatképek és terek), úgy, hogy ezeket műalkotásokká alakítják. Elviszik a végletekig azt, ami optikailag  hiteles lehet, és közvetítőként a valóság befogadása és annak fizikai szubsztanciája között, képzeletbeli tereket hoznak létre képekből, szövegekből és jelképekből, melyek közvetett vagy allegorikus utalásokat tartalmaznak. A személyes személytelenné válik, az idő időtlenné, a hely pedig nem-hellyé. (P. Vorgia, Y. Prinos, A. Svoronou, O. Stefatou, D. Tsoumplekas, P. Koublis, M. Mavropoulou)
A projektben résztvevő művészek:
George Drivas, Pavlos Fysakis, Marina Gioti, Giorgos Gripeos, Yiannis Hadjiaslanis, Zoe Hatziyannaki, Harry Kakoulidis, Christos Kapatos, Kostas Kapsianis, Panos Kiamos, Panos Kokkinias, Petros Koublis, Tassos Langis, Maria Mavropoulou, Dimitris Michalakis, Giorgos Moutafis, Yorgos Prinos, Dimitris Rapakousis, Georges Salameh, Spyros Staveris, Olga Stefatou, Angela Svoronou, Vaggelis Tatsis, Yiannis Theodoropoulos, Marinos Tsagkarakis, Dimitris Tsoumplekas I, Dimitris Tsoumplekas II, Loukas Vasilikos, Pasqua Vorgia, Chrissoula Voulgari, Eirini Vourloumis

[1] Susan Sontag, Sur la Photographie, Editions du Seuil, 1979, Paris, σελ. 105

[2] Walter Benjamin, Petite Histoire de la Photographie, in Etudes Photographiqes 1, 1996, S.F.P. σελ.20


kurátor: Angeliki Grammatikopoulou

Támogatók

Médiatámogatók