‍

‍

Agócs József képei kompozit képek, azaz több képből, rétegből állnak, olyanok, mint egy-egy palimpszeszt. A palimpszesztekhez hasonlóan, hol könnyebben, hol nehezebben „olvashatók”, azaz a képi információ sűrű rétegekben mutatkozik meg. Bonyolultságukat, sokrétűségüket az is jellemzi, hogy nagyon különböző képeket, képi világokat mixelnek, hiszen egyrészt a szépet, az öröknek is tekinthető női test szépségét, másrészt az esetlegességet, névtelenséget, esetenként a csúnyaságot, azaz különböző falfelületek firkáit, graffitijeit, textúráit, harmadrészt tájképi elemeket, fákat, füvet. A női testek, a testek részletei hol eltűnnek, hol felbukkannak, indaként fonják át a különböző falfirkákat, táji elemeket. Pontosabban, nem tudni, mi mit fon át, mivel a különböző részletek széttéphetetlenül és illuzionisztikusan kapcsolódnak egyetlen komplex és színpompás egységbe, felületbe.