Az akkor már évek óta Hollandiában élő Ata Kandó az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után az osztrák-magyar határra utazott, hogy riportot készítsen az országból menekülő tömegekről. Elsősorban gyerekekről készített érzékeny portréi fontos dokumentációi a hazájukat hátrahagyó menekülők élményeinek. Útjára elkísérte barátnője is, Violette Cornelius fotográfus, akivel közösen összeállítottak egy fotóalbumot az ott készült fényképeikből. Az úgynevezett „cím nélküli PIROS KÖNYV”-et két hónap alatt elkapkodták és az eladott példányokból befolyt teljes bevétel felajánlásra került a rászoruló családok megsegítésére. Munkásságuk rendkívül fontos az 1956-os forradalom emlékezetében és az akkori magyar menekültek helyzetének dokumentálásában.