‍

‍

A festészetközeli fotográfia legradikálisabb kortárs magyar képviselője új sorozatát mutatja be a Fotóhónap fesztivál keretében a PINCÉ-ben.

A nyersanyaggal való érintkezés a 2013-as, Simon Hantaï-nak dedikált munkái óta nem csupán Dobokay eszköztárát, hanem alkotói attitűdjét egyaránt alapvetően meghatározza. Ez kulcsmomentuma a jelen kiállításnak is, amely Maurer Dóra Nyomtatás kimerülésig (1978-1979) munkájának parafrázisa köré szerveződik. Maurer hidegtűnyomat-sorozatának analógiájára, amely a használatban lévő nyomólemezen látható formák kimerülésének, elkopásának folyamatát, a rajz átalakulását rögzíti, Dobokay a friss hívófolyadék fokozatos romlását dokumentálva egységesen előhívott, beexponált fotópapírokat sorakoztat fel addig a stádiumig, amíg a vegyszer már nem hat a fotoszenzitív anyagra. Maga a „megörökítő anyag” – a fotópapír fényérzékeny rétegében előhíváskor keletkező és a fixírben kiváló, majd abból kinyert ezüst – is formát ölt a galéria terében a pohártornyokból, cink lapokból és azokról készült nyomatokból komponált installációban. Ahogyan a fotográfia belső szerkezetének, legelemibb alkotórészeinek analitikus vizsgálata, úgy a szerialitás sem idegen Dobokay alkotói módszertanától. A kiállításra készült új anyaga a több mint 600 képet számláló gradienssel azonban nem csupán léptékében tér el látványosan korábbi munkáitól, de egyúttal a repetitivitás, a halmozás gesztusa mögött álló, megváltozott alkotói szemléletről is tanúskodik: az ábrázolás hitelessége, egy esetleges esztétikai szempontú szelekciót felülírva, megköveteli ezúttal az alkotófolyamat fázisainak teljeskörű bemutatását. A munkák ily módon materializálják a fotográfiai képalkotás anyagtalan komponensét, az időt, reflektálva egyúttal az alkotói processzus sajátos időtapasztalatára és a megismételhetetlen ismétlődés dilemmájára.

Kurátor: Horváth Lili