A Pars pro toto Elbeszélés – narratíva témában várta a pályázatokat határon innen és túl. A narratíva vagy elbeszélés -régi magyar nevén beszély-egy élmény, megfigyelés vagy képzelt dolog szemléletes módon történő közlése. Mint sajátos kifejezésmód az emberek egymás közötti gondolatcseréjének alapja is lehet. Az elbeszélések képi világuk, megfogalmazásuk szerint többfélék lehetnek, rendszerint egy olyan ábrázolás, amely az elbeszélő számára valami okból értékes. Szólhat a való világról vagy játszódhat kitalált környezetben, illetve lehet teljes egészében konstruált világ, természetes vagy épített környezet. A felépített környezet, a tér, a modell-alkotás egy új világot teremthet, létrehozva az elképzelt, mégis valóságos valóságot. Az ábrázolás aspektusából kérdésként merülhet fel a megjelenítés, a lényegre irányulás a pars pro toto. Egy kép el tud mesélni egy történetet? Minden képnek van egy narratívája? Miként, miképpen, mi módon, mit beszélünk, mit gondolunk, hogyan alkotunk képet a részről és az egészről? A rész ábrázolja az egészet? A valóságról, az igazról. Ebben a témában várunk pályamunkákat határon innen és túl.
Ez alkalommal sem határozott meg a pályázati kiírás technikai eljárást, sem műfaji besorolást. Nem kötöttük meg a képalkotási megoldásokat, csupán az volt a kérésünk,hogy a benyújtott pályaműnek legyen köze a fotográfiához.
Kovács Melinda, a Biennálé művészeti vezetője