‍

‍

Fotózásaim során mindig az vezérelt, hogy akkorés  olyan nézőpontból, olyan időben,exponáljak, amikor a fotózandó tárgy fotogén arcát mutatja, a fény és az árnyék izgalmas  játékában fényképezzem le az objektumot. Ennek a nézőpontnak a megtalálása, kivárása sok időt vesz igénybe, de így tudom láthatóvá tenni azokat a részleteket, amelyeket bár mindennaposan látnak,használnak az emberek, mégsem látják azokat. Úgy gondolom, hogy az építész, a tervező  szándékát is így tudom megmutatni.

2018 óta fotózom a II. világháború után épített templomokat.  A templomok építészetére különösen igaz Callmayer Ferenc  megfogalmazása: „A rossz épületet könnyű leírni. A jó épületet nagyon nehéz. Odaállok nézem,szeretem és nem tudom miért."  

Kiállításom célja: bemutatni az 1945–2016 között épített keresztény templomok merészen újés kiemelkedő alkotásait, a templom-építészet komplexitását.

Máig tart az a vélekedés, hogyMagyarországon a II. világháborút követő rövid demokratizálódó, majd a hosszú pártállami időszak alatt nem lehetett templomot építeni. Ezzel szemben 1945–1989 között több, mint 500 templom épült. 1948 után, az egyre erősödő ideológiai ellenszélben is építettek, annak ellenére, hogy az egyházak elvesztették anyagi bázisukat, az erőszakos TSZ-esítés, kulákosítás miatt a parasztság anyagilag megrendült, létszáma pedig a társadalmi, gazdasági változások miatt megcsappant. Stílusukban a 60-as évekig főleg a két világháború közötti hagyomány volt jellemző. Természetesen kis számban historizáló és formabontó alkotások is születtek. A II. Vatikáni Zsinat,részben az ismét beszűrődő új nyugati építészeti stílustörekvések hatására új modernizációs törekvések jelentek meg a hazai szakrális építészetben is. Az1964-es megállapodással a Szentszék és a Magyar Népköztársaság között lezárult egy vészterhes korszak, a konszolidáció pozitív hatással volt a templomoképítésére, ezáltal az építészek is szabadabban alkothattak.

 Az építész – a tervezőszámára óriási, izgalmas kihívás és nagy lehetőség volt és ma is az, egy új templom tervezése. A tervezőnek nemcsak a hitélet megkívánta funkcionalizmus a sorvezetője, hanem az adott kor technikai és emberi tudása a teremtésről és annak meg-jelenítéséről. A funkció és forma egysége templomépületeknél még egy alapvető összetevőn, a vallási közösségen is múlik.Hiába a nemzetközi elismertséget kivívó épület (Hollóháza), a magas művészi értékű templomberendezés (Cserépváralja), ha az ottélő emberek közössége valamiért nem tudja érzelmileg befogadni, nem tartja magáénak azt. Az ilyen disszonáns esetek száma csekély, az új templomok többségét a hívek hamar magukénak érzik.

Gyukics Péter

‍

A kiállítás megtekinthető: 2019. november 8-ig ügyfélfogadási időben (hétfő 13:00–17:30, szerda 8:00–16:00, péntek 8:00–12:30)