‍

‍

Keresztes Zoltán fotográfiái kíméletlenül őszinték. Olyan kérdéseket feszegetnek, amelyekre nem lehet könnyedén, megúszósan válaszolni. A képek utazásokra invitálnak, amelyek során hol élesen, hol homályosan érzékeljük az elénk táruló látványt. Amit egyik esetben sem kerülhetünk el, az az emberi léttel járó fájdalom meglátása, megértése és megérzése. Meg kell értenünk és át kell éreznünk, hogy miért a világ sötét tónusú és magányos oldalát tárja elénk az alkotó, hogy miért találkozunk oly ritkán emberekkel ezen az úton. Ha engedjük, hogy a képek képzeletben a megörökített út állomásaira ragadjanak magukkal, akkor a mindennapi tapasztalatainkat magunk mögött hagyva saját létünkkel szembesítő utazásra indulhatunk. Magunktól nem könnyű ezt megtennünk, de ha rálépünk erre az útra, a fotográfia és az emberi tapasztalat számunkra eddig ismeretlen dimenzióit fedezhetjük fel.

Kurátor: Bátori Zsolt