‍

A papír szerepe a könyv médiumán és a nyomtatáson kívül radikálisan megváltozott a tudományok és mindennapok világában, veszélyeztetettsége analóg társaival együtt egyértelművé vált. Ugyanakkor a jelenlegi, posztkritikus korszakban egyszerre jelent ellenkulturális médiumot, és teremtett köztes, hibrid ökológiai szférát a digitalizmussal. A Papírmunka című kiállítási projekt Alessandro Ludovico Post-digital print című könyvének magyarországi megjelenése kapcsán az önszerveződő művészeti kiadványok, DIY kiadók, zine-projektek, fotókönyvek elméleti és gyakorlati szempontú kérdéseit járja körbe, felvillantva a történeti előzményeket is. A kapcsolódó programok során gyakorló művészek és elméleti szakemberek formálják közösen az organikus, a ’80-as évek Közép-Kelet-Európájának nyitott szerkesztőségi műhelyeit megidéző kiállítást.

Kurátorok: Kelemen Pál, Istvánkó Bea, Miklósvölgyi Zsolt, Szabó Annamária

‍