A kiállítás a művész az ötágú csillag motívumára épülő, nyolcvanas években készült alkotásaiból mutat be egy válogatást. A motívum egy tájbeavatkozási kísérlet során jelent meg elsőként az alkotó munkáiban, majd olyan folyamatműveket eredményezett, mint a Csillag (kőbánya), a Csillag (utcakő), 1972, vagy a Csillag (rajz), 1974, címet viselő fotósorozata.
A kiállítás központjában a Csillagcipelés-sorozat (1989) áll. Ez a korai folyamatművek szekvencialitását felidéző, ugyanakkor az újhullámos festett-átrajzolt fotográfia hatását mutató alkotás is a geometria, test és jelkép komplex összefüggéseiről tanúskodik. Az abszurd tornagyakorlatoknak tűnő mozdulatsorok a csillag mint geometriai alakzat, illetve politikai jelkép, a személyes sors hordozója iróniával teli küzdelmét tükrözik, és a jelkép-tárgytól való megszabadulás lehetetlenségéről, az összeolvadás elkerülhetetlenségéről és a teher viseléséről is tanúskodnak.