‍

Tamási Gábor Gödöllő Gertyafénynél képegyüttese – „az igazat mondd, ne csak a valódit” József Attila-i verssort idézve – a fényképész értékrendjéről, átgondolt valóságábrázolásáról, tárgyilagosságáról és együttérző jelenlétéről tudósít.

Napjainkban Gödöllőt fényképezi: a város rejtett arcát, olykor kopott „szövetét”, elfelejtett és pusztuló értékeit, alig ismert, de megismerésre érdemes, megmentésre váró épületeit (Ora-kápolna, Grassalkovich présház, Bezsilla villa, Istálló kastély, református templom). Bemutatja az itt élő, ritka mesterségeket folytató embereket és környezetüket: a könyvkötőt, az órást, a hangszer- és az ólomkatona-készítőt. 

Különös figyelmet szentel a természettel, az állatvilággal szinte szimbiózisban élő emberek bemutatására (Lázár Lovaspark, Halász Árpád állat-koordinátor). 

Azokat a pillanatokat rögzíti, ahol az idő megpihen, kitárul és a mindenütt jelenlevő fény által létrejött sugárzásban értelmezhetővé, láthatóvá válik a valóság.

Fény és „termékeny csönd” (Pilinszky): ez a kettősség adja meg a képek szakralitását.
‍

Kurátor: Kecskés József

‍