Székely Aladár, a 20. századi magyar portréfényképezés útját meghatározó fotográfus 150 éve született. Az évforduló alkalmával a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása arra vállalkozik, hogy ismert és eddig nem publikált képek segítségével betekintést engedjen a művész személyes életébe, a műteremben folyó alkotómunka kisebb műhelytitkaiba, s nem utolsó sorban több mint 100 fotó segítségével felrajzolja a Székely műterem három és fél évtizedes működésének jellemző vonulatait. Pályájának ívelése egybeesett Ady, a Nyolcak, Bartók határozott fellépésével – a fényképezés terén Székely is minden téren újat akart, „egyszerűségre, közvetlenségre és egyéni művészi látásra” törekedett. 1915 karácsonyára jelent meg az Írók és művészek című albuma, addigi pályafutásának rá jellemző válogatása. Tudatosan és eltökélten fényképezte a századelő szellemi panteonját, írókat, festőket, zeneművészeket, színészeket. Munkásságát öntudatosan maga és kritikusai is úttörőnek értékelték, hitte, hogy a jövőnek dolgozik, s hogy az utókor irodalomtörténeti és művészettörténeti szempontból is magasra értékeli majd az általa megörökített vizuális tablót.
Kurátorok: E. Csorba Csilla, Kovács Ida