.JPG)
Ahogy Vadászi Zoltán és Rajnai Ákos kiállított művei az érzékelés és a valóság, az anyagok és gondolatok határaival játszanak, a tárlat folyamatosan illúziókat hoz létre és semmisít meg. Az Illusion of Knowing arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az illúzió milyen könnyen elfedheti a tudatlanságot, és hogy emiatt az illúzió a világ megismerésének útjába áll. Rajnai munkái univerzális és filozofikus nézőpontot alkalmaznak, és hangsúlyozzák, szükséges látni a részt, hogy megértsük az egészet. Vadászi munkái ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy az egyén felelőssége, hogy megpróbálja felfedni az illúzióval elfedett igazságot, és annak ismeretében hozzon döntéseket.
Mindkét művész filozófiai és tudományos nézőpontból közelít a művészethez, aminek a kiállítás témáját tekintve nagy jelentősége van, hiszen a tudományról való tudás illúziója, ill. az, hogy bármely választ igazságként fogadnak el, megkönnyíti a bizonytatlan gondolatok terjedését, és megnehezíti a politika dolgát, amikor tudományos megoldásokat próbál népszerűsíteni. Gondoljunk csak arra, milyen nehéz közös erővel felvenni a harcot a klímaváltozással.
Az emberek mindennapi életére is hatással van azonban a tudatlanság, de még inkább a meggyőződés, hogy az egyén nem képes tudás birtokába jutni, és ezért az egyetlen lehetőségünk, hogy igaznak fogadjuk el a közösség tudását. Az emberek nem szívesen cselekednek magukban, és hajlamosak elhinni, amit mondanak nekik, aminek köszönhetően könnyen manipulálhatók, és kiengedik kezükből a saját életükről szóló döntéseket.
A kiállítás arra az anyagiságra koncentrál, amit az emberek a legkevésbé szoktak megkérdőjelezni. Rajnai munkái rászedik az elménket, és arra kényszerítenek, hogy a textúrák és anyagok szemlélésekor igyekezzünk belátni a felszín mögé. Vadászi kézzelfogható művei – szemben a vetítettekkel – a megjelenítésnek a valóságtól legtávolabb található rétegét foglalják el, aminek köszönhetően az ember kevésbé bízik a tárgyakban, és jobban a gondolatokban.
Az Illusion of Knowing arra szeretné rávenni a látogatót, hogy kérdőjelezze meg, amit lát. Rajnai esetében a tudományos háttér és a műveket meghatározó fotográfiai eljárás, Vadászi munkáinak pedig az orvostudományi kontextusa jelenti azt a területet, ahol a közösségi tudás megkérdőjelezése különösen fontos lenne, és ahol az emberek a leginkább bíznak abban, amit érzékelnek, és amit mondanak nekik.
Török Tünde